Mire figyeljünk TFT monitor vásárlásakor?

Az optimális TFT kiválasztása véleményünk szerint nem olyan nehéz feladat, de persze csak akkor, ha tudunk a sorok között olvasni. Azaz, ha tudjuk, hogy mely paraméterek azok, amelyek a leginkább meghatározzák a megjelenítők minőségét, használhatóságát.
Dolgunkat valamelyest nehezíti a hatalmas kínálat, valamint az, hogy a gyártók nem közlik egyértelműen a paraméterek egy részét a monitorok adatlapján.

Képméret és képpontméret

Az első és legfontosabb dolgunk annak eldöntése legyen, hogy milyen képarányú és mekkora képátlójú monitorra van szükségünk. A hagyományos, 4:3-as és 5:4-es megjelenítőket ma már jobb kerülni (persze irodai munkára még ezek is megfelelnek), otthonra sokkal kényelmesebb, ha 16:10-es megjelenítőt választunk. Ez nemcsak a filmezésnél jelent előnyt, hanem a játékoknál is, mivel a játékfejlesztők egyre inkább támogatják ezt a képarányt is. És persze a hétköznapi teendők során is jól jöhet, ha egymás mellé kényelmesen elfér több ablak, használható méretben.

Ami a képméretet illeti, 19 és 30 colos méretek között kedvünkre válogathatunk. 2008-ban a 20-22 colos kategória a legnépszerűbb, köszönhetően az igen nyomott áraknak; akár 60.000 forintért hazavihetünk egyet belőlük.
A képátló általában, de nem minden esetben meghatározza a kijelzők felbontását is. A klasszikus séma szerint a 19 colos megjelenítők 1440x900 pixelesek, 20-22 col között 1680x1050 pixelesek, 23-24 colos méretben 1920x1200 pixelesek, az ennél nagyobb monitorok 1920x1200 vagy 2560x1600 képpontos panellel készülnek. Az utóbbi időben azonban megjelent néhány olyan monitor is 19 illetve 22 és 24 colos méretben, amelyek egy kategóriával nagyobb felbontást nyújt.

Bár alapvetően a felbontásra (is) igaz, hogy minél nagyobb, annál jobb, azért vegyük figyelembe, hogy a TFT monitorokat mindig a natív felbontásban célszerű használni (csak ebben az esetben adnak éles képet). Ha tehát elsősorban játszani fogunk, csak akkor jó egy nagyfelbontású TFT, ha a videokártyánk elég erős ahhoz, hogy a játékokat ilyen felbontás mellett is megfelelő részletességgel és gyorsan futassa. Ráadásul a DVI sávszélessége már nem elég 2560x1600 pixeles felbontáshoz, így ha ilyen monitort választunk, Dual-Link DVI összeköttetésre lesz szükségünk.

Térjünk vissza egy gondolat erejéig a képátlóra és a felbontásra. E kettő együttesen meghatározza a képpontok méretét is. Bár első hallásra ez az adat nem tűnik olyan fontosnak, bizonyos esetekben mégis az lehet. Ha például idősebb, vagy gyengénlátó ember számára vásárolunk, nyilván jobb a nagy képpontméretet előnyben részesíteni, illetve nem árt megfontolni azt sem, hogy a túl kicsi képpontmérettel esetleg feleslegesen erőltetjük majd szemünket.

Paneltípusok

A monitorok képminőségét alapvetően az határozza meg, hogy milyen panelt tartalmaznak. Sajnos a beépített panel nemcsak a minőséget, hanem a monitorok árát is erősen befolyásolja – nyilvánvalóan fordítottan arányosan. A TFT-k évek óta tartó, folyamatos áresése tehát nemcsak a tömegtermeléssel járó előnyöknek tudható be, hanem annak is, hogy a gyártók sokkal inkább használják az olcsó, de rosszabb képminőséget adó paneleket.

A mai készülékekben TN+Film, P-MVA, S-PVA vagy S-IPS panelek találhatók; ez a felsorolás balra az olcsóbb, jobbra a jobb minőségű paneleket tartalmazza.

Manapság a TN paneles megjelenítők a legelterjedtebbek – és ez csak az áruknak tudható be, lévén, hogy ezen kívül ma már nincs olyan paraméterük, amely valós előnyt jelentene a P-MVA, S-PVA vagy S-IPS panelt tartalmazó monitorokkal szemben. Korábban a rövid válaszidővel taroltak a TN paneles megjelenítők a játékosok körében, ám cserébe 24 helyett csak 18 bites színképzést kaptunk. És kapunk a mai napig is, mert bár a válaszidő tekintetében a VA és IPS alapú panelek beérték a TN-eseket (vagy legalábbis esetükben is olyan szintre csökkent a válaszidő, hogy az már nem jelent hátrányt), ez utóbbiak gyakorlatilag nem fejlődtek semerre.
Miközben a hagyományos VA és IPS előnyök megmaradtak, úgy, mint: színhelyes(ebb), megjelenítés, jó fekete szín és a széles betekintési szögek.

Röviden összefoglalva: ha olcsót akarunk, akkor TN paneles, ha jobbat, akkor P-MVA paneles, ha valóban jót, akkor pedig S-PVA és/vagy S-IPS-es megjelenítőt érdemes választani. A felhasználás ma már nem annyira befolyásoló tényező, a kapható típusok játékra, filmnézésre és munkára egyaránt alkalmasak, a paneltípus csak akkor számít, ha a színhelyesség fontos. (Ebben az esetben S-PVA vagy S-IPS ajánlott.)

Válaszidő

A TFT monitorok legnagyobb gyengeségének sokáig az utánhúzás számított, amely a panelek működési elvéből adódóan valóban jól látható gondot okozott, ha a megjelenített tartalom gyorsan változott. Az utánhúzás jelensége akkor áll fent, ha a képpontok kialvási ideje lassú; ilyenkor szabad szemmel látható „szellemkép” követi már a virtuális asztalon odébb húzott programablakokat is. Persze sokkal zavaróbb, ha ugyanez egy akciójátéknál jelentkezik, hiszen a kép elmosódásával jár. Amellett, hogy a játékok élvezhetetlenek ilyen monitorral, mellékhatásként a fejünk már néhány percnyi „szórakozás” után megfájdulhat.

A gyártók alapvetően az overdrive technológiában találták meg a gyógyírt a problémára; részben ennek, részben a panelek továbbfejlesztésének köszönhetően a ma otthoni felhasználásra kapható monitorok mindegyike jól használható játékra is. Bár a gyártók többnyire csak a G2G (azaz szürkeárnyalatos váltás) időtartamát tűntetik fel a specifikációban, biztosan lehetünk benne, hogy a papíron 2-8 ms-os (G2G) válaszidővel bíró TFT-k teljes váltásnál hozzák a 12-16 ms-os szintidőt. A monitorok e paraméterére tehát maximum egy pillantást érdemes vetni, de a mérlegelésnél fontos szerep nem jut neki.

Fényerő, kontrasztarány, betekintési szög

Három olyan paraméter, amelynél röviden összefoglalva azt mondhatjuk, minél nagyobb, annál jobb.
A dolog mégsem ennyire egyszerű. A fényerőnél nemcsak a megvilágítás erőssége, hanem annak egyenletessége is számít. Ritkán, és főképp a nagyon olcsó, noname típusoknál fordulhat elő, hogy a tervezés miatt a sarkokban a kép kicsit sötétebb, ezt mindenképpen célszerű a vásárlásnál ellenőrizni. A magasabb fényerő elsősorban akkor fontos, ha a monitort világos helyiségben, esetleg az ablaknak háttal ülve tervezzük használni. Egy normál körülményekhez beállított TFT fényereje kb. 100 cd/m2, erre minden típus képes.

A gyártók egy ideje már a kontrasztaránnyal is trükköznek; jó esetben két értéket, rosszabb esetben csak a dinamikus kontrasztarányt tűntetik fel a specifikációban. Pedig inkább a másik, azaz a statikus paraméter lenne a fontosabb. A dinamikus kontrasztarányról azt érdemes tudni, hogy a háttérvilágítás folyamatos változtatásával operál, a kép nem lesz tőle igazán jobb, tehát csak trükközésről van szó. Ha lehet, akkor a statikus kontrasztarányt nézzük; célérték legyen az 1000:1-hez, vagy jobb nagyobb. Ha csak a dinamikus kontrasztarány van feltűntetve, annak értéke legalább 3-5000:1 legyen – e mögött általában már 1000:1-es vagy jobb statikus kontrasztú panelt sejthetünk. Általánosságban egyébként a P-MVA, S-PVA és S-IPS panelek ismét előnyben vannak: mivel mélyebb feketét tudnak megjeleníteni, nagyobb a statikus kontrasztarányuk.

A betekintési szög nagysága annál fontosabb, minél nagyobb képátlójú monitorról van szó. Ha oldalról (alulról vagy felülről) nézünk egy TFT monitort, minél kisebb a betekintési szög, annál halványabbnak és kevésbé színhelyesnek látjuk a képet. Másképpen megfogalmazva: ha szemből nézünk egy monitorra, akkor minél kisebb a betekintési szög, annál kevésbé látjuk színhelyesnek azt, ami a kijelző oldalán van. A helyzet természetesen annyira nem súlyos, hogy a káva mellett már a színek inverzét látnánk, de megfigyelhető – próbáljuk ki egy word dokumentummal. A TN panelek e szempontból különösen rosszak (130-160 fokos értékekkel), ezért 22 colos méretben, vagy a felett érdemes inkább VA vagy IPS alapú megoldást választani (ezek betekintési szöge 170-178 fokos).